Miért ne lehetnénk a világ legjobbjai valamiben? Miért kellene megállnunk egy képzeletbeli határnál, amely azt mondja, hogy ennél jobbat egyetlen romániai sem tud, Románia sem tud ennél jobbat? Én abban a hitben nőttem fel, hogy bármilyen területen lehetünk egy Hagi, egy Simona Halep, egy Dinu Lipatti. Mármint a világ legjobbjai.
‍
Mindenkivel összemértem magam a világban, akivel csak találkoztam. Miért ne lehetne ez a jogom? A politikát is olyan területnek tekintem, ahol a legjobbak közé kerülhetünk. És mint ilyen, igyekszem a legjobb, vagy a legjobbak között lenni, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy Romániát képviselhetik. Az emblémáért is teszem, amit viselek, és a csapatért, amelynél játszom: Románia.

Az ukrán nép folyamatos és fokozott európai támogatásáért küzdök, mind a polgári lakosság, mind az ország újjáépítése, mind pedig az ország fegyveres erői számára, amelyek komoly nyomás alatt állnak, mivel az Oroszországgal való fegyveres konfliktus harmadik évébe lépünk. Támogatom Ukrajna és Moldáv Köztársaság csatlakozását az Európai Unióhoz, mivel mindkét ország megmutatta elkötelezettségét a minket összetartó európai értékek iránt, és azt a vágyát, hogy közös jövőnk legyen. Fel kell gyorsítanunk az előcsatlakozási alapok rendelkezésre bocsátását Moldáv Köztársaság számára, és a moldovai kormányt szakértelemmel kell támogassuk a projektek kidolgozásában.

Azért harcolok, hogy az Unió gazdasági integrációját, amely az euró-projekttel kezdődött, fiskális unió kövesse, hogy az Unió minden állam által garantált kötvényeket bocsáthasson ki (ahogy azt a COVID-19 válság után tette) és saját bevételei által garantált kötvényeket bocsáthasson ki, és hogy az Unió több olyan bevételi forrással rendelkezzen, amelyek nem a tagállamok közvetlen hozzájárulásaihoz kötöttek. A fiskális unió azt is jelenti, hogy a tagállamok között átcsoportosíthat pénzeszközöket a gazdasági problémákkal küzdő államok megsegítésére. Támogatom az idén bevezetett szén-dioxid-határadót, és azt az Unió bevételi forrásainak bővítésére szolgáló modellnek tekintem - nem adókat az adók kedvéért, hanem olyan adókat és támogatásokat, amelyek a gazdaságot egy jobb világ víziója felé irányítják.

Azért küzdök, hogy hasonló adókat vezessenek be az egyszer használatos műanyagok fogyasztására és a pénzügyi tranzakciókra az egész Unióban. Az új adókból származó bevételt a megújuló energiába való beruházásra és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemre fordítjuk majd az egész EU-ban.

Támogatom egy közös uniós szintű közbeszerzési rendszer bevezetését, amely így jobb szerződéseket tudna kötni a beszállítókkal, mint amilyeneket az egyes tagállamok tudnának kötni. Ez volt a helyzet a COVID-19 világjárvány idején, amikor az Európai Bizottság valamennyi uniós polgár számára keretszerződést kötött, és sokkal kedvezőbb árakat ért el. Támogatom továbbá az Európai Központi Bank felügyeleti szerepének megerősítését, amellyel az Európai Parlament jelenleg csak papíron rendelkezik. Harcolni fogok azért, hogy ezt a szerepet a megújuló energiaforrásokra vonatkozó beruházások differenciált kamatlábainak előírására használják fel. Ez megnehezítené a fosszilis tüzelőanyag-projektek finanszírozását, és így igazságosan beépítené azt a környezetvédelmi árat, amelyet mindannyian fizetünk minden egyes új szénbánya vagy olajkút után. Az Uniót most és a jövőben fenyegető válságok túl nagyok ahhoz, hogy egyetlen tagállam egyedül kezelni tudja őket. Az Unió nem lehet hiteles szereplő saját források nélkül, és annak lehetősége nélkül, hogy ezeket a forrásokat stratégiailag használja fel. Az éghajlati válság, a biológiai sokféleség összeomlása, az energiaválságok és a megújuló energiaforrások fejlesztésének szükségessége, az infláció, a társadalmi egyenlőtlenségek, a mesterséges intelligencia (beleértve a munkaerőpiacon jelentkező zavarokat) - mindezekre a problémákra koherens és hatékony választ kell adni.

A romániai városokkal sorra visszaéltek a kommunista rendszer, az ingatlanspekulánsok, és a helyi hatóságok, akik túlságosan bátortalanok voltak, és akik vízió és források híján elmulasztották megvédeni az építészeti örökséget, a meglévő zöldterületeket és azt az urbanisztikai logikát, amely szerint a személygépkocsi nem feltétlenül szükséges az életvitelhez. 
‍
A romániai falvak és kisvárosi területek elnéptelenedtek a gazdasági lehetőségek hiánya és a társadalmi kohézió lerombolása miatt. A több generáción át felépített közösségek néhány évtized alatt szétszóródtak. Hogyan lehet megállítani és megfordítani ezeket a tendenciákat, és mi lesz a romániai települések jövője? A romániai városokat újra kell gondolni, mint körkörös városokat, bőséges zöldterületekkel és elérhető tömegközlekedéssel, a romániai falvak pedig a képzelet laboratóriumai lesznek, ahol a modern technológia és infrastruktúra a természettel való hagyományos életmóddal párosul, hogy a fenntartható mezőgazdaság új módszereit biztosítsák.

A román társadalom a kommunista rendszer, majd az 1990-es évek óta a kegyetlen kapitalizmus és az államcsőd időszakának egymást követő sokkjain ment keresztül. Ezek a megrázkódtatások miatt talán kevésbé bízunk önmagunkban és másokban, individualistábbak és magányosabbak lettünk. Amit azonban a fiatalabb generációban látok, az reményt ad. Egy olyan generációt látok, amely szereti az egyéni szabadságot és a polgári szabadságjogokat, a törvény előtti egyenlőséget, de megérti, hogy megfelelő szociális biztonsági háló nélkül, amely akkor támogat, amikor szükség van rá, a közinfrastruktúrába, az oktatásba és az egészségügyi rendszerbe való befektetés nélkül, amely mindenkit szolgál, ezek a szabadságjogok csak üres szavak. Egy olyan generációt látok, amely szereti Európát és szeretné, ha a világ közelebb lenne hozzá, ugyanakkor szereti a bolygót, és megérti, hogy életmódunkat át kell alakítanunk, hogy megmentsük és megkönnyítsük az életünket. Egy olyan generációt látok, amely vállalkozó szellemű, de azt akarja, hogy a kezdeményezései a közösségét jobbá tegyék, ne csak gazdagabbá tegyék. Ennek a generációnak a képében látom a holnap Romániáját, aki szabad, de úgy dönt, hogy törődik másokkal és a környezettel.

Az Európai Unió az emberi jogok, az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a gazdasági növekedés motorja volt és marad a Kelet- és Közép-Európai országok számára. Az Unió azonban nagy problémákkal néz szembe, és az Uniót eddig irányító intézmények újragondolásra és reformra szorulnak. Az Uniónak befogadóbbá kell válnia a menekültek és migránsok számára - az éghajlatváltozás drasztikusan megnöveli majd az uniós országokban új jövőt kereső menekültek számát. Az Uniónak nemcsak az a kötelessége, hogy segítsen nekik megtalálni ezt a jövőt, hanem el kell ismerni a migráció előnyeit is, amely dinamizmust, új ötleteket és bizonyítási vágyat hozhat.

Támogatom az Európai Tanácsban az Unió külpolitikájával és pénzügyeivel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó egyhangúság eltörlését, hogy az Uniót ne tehesse túszul egy tagállam megválasztott diktátora. Támogatom a Spitzenkandidat-rendszert, amelynek értelmében egy adott európai politikai családra leadott szavazat egyben az Európai Bizottság következő elnökére leadott szavazat is. Európa szabályozza és előírja a szabványokat a világ többi részének. Olyan európai ipari stratégiát akarok, amely versenyképesen tartja gazdaságunkat, és amely megoldja a 21. század problémáit: az éghajlati válságot, Európa energia- és digitális szuverenitását, a mesterséges intelligencia felelős és etikus fejlesztését, valamint egy olyan agrár-élelmiszeripari rendszert, amely a biológiai sokféleség elpusztítása nélkül táplálja Európát és a bolygót. És különösen egy olyan európai gazdaságot, amelyben Románia a felhalmozott szaktudását kamatoztathatja, és hasznot húzhat a jelenlegi és jövőbeli befektetésekből. Szeretném, ha a tagállamok fegyveres erői jobban integrálódnának, hogy amikor az Unió határait fenyegetés éri, az összehangolt válaszlépések nem hónapok, hanem órák alatt megtörténhessenek.